256054959.8dd5717.ef4b65fece9c478183833ae5ceca419f

Ősz

Pár hónappal ezelőtt az F&F felkért egy őszi együttműködésre, amiben együtt dolgozhattunk Alexszel, tök jó ruhákat próbálhattunk, és az egész „munka” az állatkertben zajlott – szóval elég sok okom volt igent mondani nekik. Ráadásul amikor Alex kisbaba volt, jópárszor vettem neki ott ruhákat (tényleg), úgyhogy ez is közrejátszott abban, hogy szívesen vállaltam a közös munkát.

 

Az ősz sosem volt gyerekként egy egyértelmű évszak. Könnyű szeretni a telet a Karácsonnyal, a tavaszt a pulcsis kirándulásokkal, a nyárról pedig beszélni sem kell, mert a világon a legjobb olyankor minden.

De az ősz más. Emlékszem a nyár végi izgalomra, amikor elkezdtük beszerezni az új iskolai dolgokat. Körülbelül 10 éves koromig a legjobb része az egésznek a könyvek borítójának a kiválasztása volt. (Btw mennyire mennék falnak ma, ha meglátnék egy neon zöld oroszlánkirályos csomagolópapírt?!?!) Izgatott voltam minden szeptemberben az új iskolakezdés miatt, ki mennyit változott, jön-e új az osztályba, a tanárok ugyanazok-e és még sorolhatnám.  A legfontosabb kérdés természetesen az év eleji ültetés volt, hogy vajon mázlim lesz-e és olyan mellé kerülök aki jófej…

Mekkora problémáknak tűntek ezek a dolgok, a borító, az ültetés, a tanárok, a felelések…vicces.

Egy idő után persze már mások voltak a problémák, már nem a könyveim borítója izgatott, hanem inkább  a saját „borítóm”, vagyhát a ruháim és az éppen aktuális menő dolgok. Nem szeretnék belemenni, mekkora divatbakikat lőttem -nagyokat- és hányszor – jópárszor-, az önmagában megérne pár oldalt. (Bár azt gondolom, hogy én még mindig jobban jártam, mint a nővérem, aki sajnos a telitalpú szandál/cipő éra fénykorában volt iskolás. Van egy-két emlékem az akkori cipőiről, bár ne lenne…) Mindegy, maradjunk annyiban, hogy a szüleim tarsolyában lapul néhány remek fénykép, amik mindig emlékeztetni fognak arra, hogy volt idő, amikor nem igazán találtuk a saját stílusunkat.

Mostanra a saját öltözködésem mellett már leginkább az izgat, hogy Alex miben van, kényelmes-s neki, elég meleg-e és hát valljuk be, azért az sem árt, ha jól néz ki. Legnagyobb sajnálatomra ahogy idősebb lesz, úgy veszítem el a kontrollt az öltözködése felett. Amíg alig fél éve még szó nélkül vett fel akármit, amit kitettem neki, ma már ha valami nem tetszik, azt csak félreteszi és addig elégedetlenkedik félmeztelenül, amíg elő nem kerül valamilyen számára megfelelő -leginkább állatos- ruhadarab. Amennyire bosszantó ez néha, annyira jó is látni, hogy milyen irányba formálódik a karaktere és az ízlése. 

Nagy szerencséjére az őszi F&F kollekcióban akadt dínós és autós ruha is, amik közül válogathatott kedvére. Én nem annyira vagyok oda a mintás cuccokért, de ha szolídabban jelenik meg, akkor egyáltalán nem bánom és mivel ezek a ruhák inkább minimálak, mint sem, így végül mindketten örültünk. Az én személyes kedvencem egyébként Alex ruhái közül a  sötét skinny farmer lett. Végigkirándulta benne New Yorkot és még repült is benne hosszabban, amiből arra merek következtetni hogy kényelmes is volt neki. 😀

Az én ruháim közül a szoknya aratta a legnagyobb sikert, nálam és másoknál is, legalábbis erről kérdeztek a legtöbben.

Egy szó mint száz; fontos része az életünknek, hogy ki hogy néz ki – hiszen ki ne szeretne nagyjából mindig jól kinézni-, de ennél sokkal fontosabbnak gondolom, hogy közben érezzük is lehetőség szerint jól magunkat.

Mivel szép környezetben voltunk, jó érzés volt, hogy amellett, hogy kényelmesen voltam és tudtam mindenben szaladni az Alex után, mindeközben még úgy is éreztem, hogy jól nézek ki. Egy két és fél éves mellett ennél többet ruha nekem nem kell, hogy nyújtson. 🙂

A szuper fotókért köszönet Wertán Botondnak, a szervezésért a BigBag PR-nak, az alábbi mood videóért pedig Vadas Gézának. 

A bejegyzést az F&F szponzorálta.

 

Facebook Kommentek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.