256054959.8dd5717.ef4b65fece9c478183833ae5ceca419f

Cumi ügyek

Néha úgy érzem, a fél életünk a cumi körül forog. Legalábbis a napunk nagy része azzal telik, hogy cumit keresünk, mert hiába van több, más színben, más figurával, egy valami közös az összesben: ha kell,nincs meg.

Amikor unatkozom (nem sűrűn)  el szoktam gondolkodni azon, ez mikor kezdődött,  hogyan, és miért.

Pár hetes kora környékén kezdtem el rájönni, hogy ez a baba kezd engem egy élő cuminak tekinteni – ami természetes, és tudom, sokakat nem zavar, engem viszont egy idő után elkezdett.

Igény szerint evett, akkor, annyit amennyit szeretett volna, éjjel nappal, de az evésen túl is láttam, hogy jól esik neki cumizni. Mivel nekem viszont nem esett annyira jól, úgy döntöttem, hogy vállalom majd néhány ember csúnya pillantását és megkapja az Első Darabot.

Igazság szerint bár sok baba nem ugrik ki a bőréből a cumik láttán, sőt, elég nagy ívben köpik ki először, Alex az első alkalomtól kezdve imádja és esze ágában nem volt soha csak úgy elengedni vagy odaadni bárkinek. Ha valakinek odanyújtja, – ami  mondjuk viszonylag ritka -, az óriási megtiszteltetésnek számít. Ebből kifolyólag nekem soha nem kellett visszapakolni a szájába éjszakánként vagy rátukmálni, vagy kicsit is erőltetni a dolgot.

Onnantól kezdve, hogy ráérzett az ízére és megszerette, elkezdett nyugodtabban és mélyebbeket is aludni. Én is ráéreztem ennek az ízére, így vettem még tartalék darabokat, nehogy baj legyen.

Aztán közel 1 éves kora körül megint nem aludt olyan nyugodtan, én pedig a végkimerülés szélén és plüssállat híján, ( pontosabban plüssállatok iránti érdeklődés híján) egyszercsak kínomban a kezébe nyomtam egy cumit éjszaka, amikor az ágyában vergődött. Abban a pillanatban elhallgatott és aludt reggelig.

Ezután, gondolom felesleges mondanom, hogy nekünk a cumi lett hivatalosan is a minden és azóta is hárommal megy aludni.

(Ezt egyébként azért meséltem el, mert hallottam olyat is, hogy egy kisfiú a kukásautóját átkarolva aludt el hirtelen, hosszas nemalvós időszak után, szóval ki tudja kinél mi válik be. :D)

Tudjátok, van az a jellegzetes koppanás az éjszaka közepén, amikor az ember tudja, hogy nemsokára fel kell kelnie, és felszedni, letisztítani a cumit lehetőleg olyan tempóban, hogy a baba ne ébredjen teljesen ki. Ezt a fejezetet kicsit később, “rutinosabb szülőkorunkban” úgy oldottuk meg, hogy többet is raktunk az ágyába alváshoz, hogy amikor már elég ügyes, álmában megkeresse és betegye magának. Ez egy héten belül megtörtént és onnantól kezdve aludtunk ismét mindhárman.

Egy idő után, ahogy Alex nőtt, azt kezdtem észrevenni, hogy a cumikban az a közös – azon túl, hogy ugye nincsenek meg – hogy sokak szerint közügy, ha egy gyerek cumizik.

(Ahogy közügy az is, hogy hogyan és hol szültél, van-e tejed és szoptatsz-e, vagy hogy beadod-e bölcsibe a gyereked.)

Vadidegen, idegesítő, akkor először látott emberek, hajoltak oda a gyerekhez, és mintha idiótákhoz beszélnének kérdezték, hogy „Nahát, ekkora gyerek és cumizik?? Nem vagy te már ehhez nagyfiú?”  Erre a legtöbb  alkalommal azt feleltem, hogy nem ő kérte, én adtam neki a cumit, így nem fogom elvenni tőle addig, amég ő ezt nem szeretné, de senki ne aggódjon, nem hiszem, hogy érettségizni is cumival megy majd.

Ezt tényleg így gondolom. Nem ő volt, aki pár hetesen könyörgött érte, sőt.  Ha pedig már így alakult, ő ragaszkodik hozzá, a nyugodt alvásához segítség, és egy biztos pontja az éjszakáinak és az életének, akkor nem fogom akkor , amikor én úgy gondolom, elvenni tőle. Tudom, hogy nagyobb korában el fog jönni az a pont, amikor magától minden stressz nélkül el fogja engedni.  Azt is tudom, hogy mikkel érvelnek akik ellene vannak és valószínűleg igazuk is van sokmindenben, de nálunk ez így vált be és én egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. Nem lett „cumizavaros”, evett teljesen békében és boldogságban anyatejet, tápszert (sokszor cumisüvegből), mikor mit kapott és a fogai is rendben vannak.

Az egész történetet azért meséltem el, mert ez a dolog is, mint minden babás téma, megosztó és sokan hajlamosak a külső nyomásnak engedni és nem úgy csinálni a dolgokat, ahogy jólesik vagy ahogy az a  gyereknek jó lenne. Ne azért ne engedjük mesét nézni a gyereket, mert Marika néni szerint nem lesz fantáziája tőle és ne azért ne adjunk cumit neki, mert valamelyik nívós hírportálon vagy fórumon szembejött egy okfejtés a témáról. Mindenben próbáljuk meg megtalálni a NEKÜNK megfelelő egyensúlyt és ha ez megvan, ők már tudni fogják helyettünk is, hogy mi a jó…

Tudjátok, hogy szívügyeim a rászoruló és árva gyerekek, így több szempontból örültem, amikor úgy alakult, hogy lehetőségem lesz a Philips-szel együttműködni. Írtam már erről egy korábbi instagram bejegyzésemben is, de leírom újra, biztos ami biztos, hogy az április-májusi kampányukban a SOS Gyermekfalvakat támogatják, minden eladott cumi után 100 forinttal!! Ha esetleg hezitálnátok, hogy melyiket vegyétek le a polcról a drogériákban.:)

 A képekért köszönet Zsobrák Nórinak, a cikk támogatásáért pedig a Philips Avent-nek. 

 

Facebook Kommentek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.