256054959.8dd5717.ef4b65fece9c478183833ae5ceca419f

A szülés nem a világ legrosszabb dolga

Vagyis nem tudom biztosan, mert nem volt még eltörve bordám, a mandulám sincs kivéve és orrműtétem sem volt, (úgy hallottam az elég sz*r) de amit tudok, hogy én ép bőrrel megúsztam és a végén haza is vihettem a legillatosabb és legcsodálatosabb kisbabát a világon.

 

Annyi olyan történetet hallani vagy olvasni, ami arról szól, hogy a szülésnél nincs fájdalmasabb dolog és igazából semmi más lényeges nincs, csak valahogy kibírni és túlélni. Sajnos rengeteg nőnek tényleg nagyon rosszul sül el és érthetően nem akarja ezt újból átélni, de ezek ellenére szeretném az általánosításokat megcáfolni a saját történetemmel és segíteni pár embernek, aki még előtte áll, hogy ne féljen tőle és higyje el, hogy a szülés tud pozitív élmény is lenni.

A szülésfelkészítő videókat és rémtörténeteket én szándékosan jó messziről kerültem miután teherbe estem és ha kérdezte valaki, hogy félek-e, határozottan azt válaszoltam, hogy nem. Akkor is ezt válaszoltam, amikor még fel sem fogtam igazán a kérdést, mert annyira távol éreztem magam az egésztől.

“Miért féljek? Megúszni nem tudom, csórinak valahogy ki kell jönnie, a dolog elkerülhetetlen, ezért inkább csak szép csendben elfogadom, hogy majd valahogy lesz. Valószínűleg vannak ennél kellemesebb dolgok az életben, de majdcsak túl leszünk rajta.”

Ezt annyiszor mondhattam ki, hogy a már tényleg a magamévá vált a gondolat és őszintén, egy percig sem féltem. A szülést magát sosem képzeltem el és ezt úgy érzem jól tettem. Ha el is képzeltem volna, biztos hogy köszönőviszonyban sem lett volna a valósággal, akkor meg minek? Azt is mindenki kérdezte, hogy természetesen, vagy császárral szeretném. Erre is azt mondtam, hogy majd ahogy sikerül. Nekiugrom természetesen, de ha a császár lesz végül a megoldás, azt sem bánom. Csak legyünk mindketten jól.

Már csak azért sem érdemes előre tartani bármitől, mert amikor megtörténik, már nem lesz időd és alkalmad arra, hogy izgulj, vagy hogy egyáltalán foglalkozz ilyesmi érzésekkel. El leszel foglalva azzal, hogy hol vagy, ki van ott veled, mit mond a szülésznő, milyen pozícióban ülj-állj-feküdj, hogy kibírhatóbb legyen.

Általában nem vagyok az a szuper parázós típus (kivéve ha egy gyík vagy béka kerül a közelembe, de az tök más!) és az egész terhességet is, szülést is azt hiszem, hogy nyugodtan és “lazán” vittem végig. Dolgoztam majdnem a legvégéig, ettem mindent, csináltam mindent, szóval úgy éltem mintha minden a megszokott mederben folyna. Végülis úgy is folyt, annyi különbséggel, hogy a hasam megnőtt, eggyel nagyobb ruhaméretet hordtam és a dolgozószobából gyerekszoba lett.

Visszagondolva, teljesen biztos vagyok benne, hogy ez a hozzáállás kellett ahhoz, hogy Alex születése olyan emlék, vagy inkább élmény legyen, amilyennél az adott körülmények között tényleg nem kívánhattam volna jobbat.

Jó.. illúziója azért senkinek ne legyen, nem azt mondom, hogy a szülés olyan mint egy arcmasszázs és hetente szívesen csinálnám, sőt, miközben Alex-szel vajúdtam nekem is többször felmerült a gondolat, hogy jó lesz neki egykén is. Mégis nagyrészt azon gondolkoztam, hogy “Ez tényleg ennyi? Mert akkor egész tűrhető”.

A vajúdás kb. 4 óra volt, a szülés maga 20 perc és mindenféle vágás vagy maradandó seb nélkül megúsztam a dolgot. Több mint valószínű, hogy ez is közrejátszott abban, hogy már 5 perccel a vége után jó szívvel emlékeztem vissza az egészre és nem kellett 10 év, hogy megszépüljön az emlék.. Nem fogok hazudni, volt egy bő háromnegyed óra, ami kegyetlen volt. Potyogtak a könnyeim, szidtam magam, hogy hogy állhattam ennek neki érzéstelenítés nélkül, fájt mindenem és csak azt mantráztam magamban, hogy “Végekellhogylegyen.Mindjártvégekellhogylegyen!”  Aztán egyszercsak tényleg vége lett és abban a pillanatban, mintha mindent elvágtak volna. Sírást, fájdalmat, időt. Mindent.

Ott feküdt rajtam ordítva ez a kis fekete hajú félidegen, én pedig csak bámultam őt sokkos állapotban.

Közben a fülembe Andris hüppögött, hogy szeret, megcsináltam, minden rendben van és hogy mostmár hárman vagyunk. Ennek a pár másodpercnek az emléke a síromig fog kísérni, abban biztos vagyok.

Amikor a köldökzsinór abbahagyta a pulzálást, elvitték Alexet letörölgetni (azt hogy lefürdessék, nem engedtem) megmérni és felöltöztetni. Én pedig csak feküdtem az ágyon, a csendes kórházban éjjel 4-kor, üres, mégis gondolatokkal teli fejjel és alig vártam, hogy visszahozzák és megismerhessem a kisbabámat. Miután visszajöttek a nővérek, kérdezték, hogy mennyire vagyok kimerülve és szeretnék-e inkább tolószékben menni a szobámig vagy sétálnék. Ki voltam merülve, de nem szerettem volna tolószékezni, így séta lett belőle.

Az ezt követő pár perc olyan volt, hogy szinte kívülről láttam magunkat. Ilyen nyugalmat még soha életemben nem éreztem mint akkor és ha egy darab emléket választhatnék, hogy mire emlékezzek mindig, biztos hogy ez lenne az.

A Családom és én, kézenfogva sétálunk az üres folyosón az új életünk felé…

Facebook Kommentek

Comments (9):

  1. Dóri

    2017-04-04 at 09:03

    Örülök, hogy végre valaki leírta ezt a típusú szülést is. Én is hasonló mentalitással álltam hozzá a dologhoz, nem jártam semmilyen felkészítésre, nem paráztattam magam feleslegesen. Tudtam, hogy bent nem fog maradni Léna, úgy hogy megúszni nem fogom. 🙂 Én végül kértem egy kis érzéstelenítést, amit 10 perccel később megfejeltek egy kis fájáserősítővel Nekem sajnos 2x is vágtak, így én a tolokocsit választottam a szobámig. A kisasszony az átlag 50 km-mhoz kicsit nagy lett, 3600 grammos testet fejjel együtt nen volt egy mennybemenetel megszülni, de nem volt olyan dolog szerencsére, amiért csalódnom kellett volna a rendszerben. Elvárások nélkül mentem be és kellemes csalódással mentünk haza. 🙂

    Válasz
  2. Délia Nguyen-Szabó

    2017-04-04 at 09:05

    Így ismeretlenül is (igaz terhesen..:D), de bekönnyeztem azon, hogy : “Közben a fülembe Andris hüppögött, hogy szeret, megcsináltam, minden rendben van és hogy mostmár hárman vagyunk. Ennek a pár másodpercnek az emléke a síromig fog kísérni, abban biztos vagyok.”
    Imádom az írásaidat, Alexot! Gyönyörű baba! Remélem nekem is hasonló élmény lesz a szülés!

    Válasz
    • inez

      2017-04-04 at 20:17

      De aranyos vagy!!! Nagyon köszi, olyan jó ilyeneket olvasni… Biztos vagyok benne, hogy Neked is ilyen lesz! Szorítok!:)

      Válasz
  3. Schuck-Géczi Tímea

    2017-04-04 at 12:12

    Szia!
    Atyaég! Az én első szülésem is pont ilyen volt meg a második is rá 1,5 évre .
    Nagyszerű élményként maradt meg nekünk is !
    Annyira jó vissza gondolni !

    Válasz
  4. Bea

    2017-04-04 at 12:58

    Sajnos tényleg inkább rossz élményeket hallani. De én is ellenpélda vagyok. Fájások nélkül “vajúdni” és tágulni talán tényleg elég ritka, de velem ez történt, így be kellett indítani a szülést hogy végre történjen valami. Az utolsó 20 perc valóban kegyetlen, de amint kibújt a kis csoda, már semmi nem számított. A férjem azóta még szerelmesebb, és még összetartóbb lett a szövetségünk. Tavaly húsvét vasárnap nekünk Őt hozta a nyuszi. Ha lehetne évente átélném azt a pillanatot amikor megszületett. A lényeg fájásokkal vagy anélkül végülis ugyanaz. Az emlékek pedig megszépülnek.

    Válasz
  5. Sarkadi Ágnes

    2017-04-06 at 15:07

    Èn nem èrtem alapból minek kell ennek akkora feneket keríteni. Ilyen tanfolyam, olyan szülèsfelkèszítő. Erre nem lehet felkèszülni. Benn maradni nem fog úgyse…Bár szerettem volna a vajúdás vègèn. Engem az egèsz brutális ösztönössège lepett meg. Hogy nincs kontroll, a tested pontosan tudja mi a teendő, ömlenek a hormonok, automata az egèsz, irányítani abszolút nem tudod, csak csinálni, rásegíteni arra ami amúgy is megtörtènik. Mocskos módon fájt a derekam, majd szètszakadtam, de a kitolás már szuper volt ahhoz kèpest. Csodálatos, elkèpesztő kontrollvesztès, a vègèn meg a meglepetès, hogy kit is őriztèl a 9 hónap alatt. Csoda 🙂 LEHET, hogy szerencsès voltam, hogy “könnyű” szülèsem volt, de kár bárkit is riogatni előre ezzel, meg császárt tervezni, ha orvosilag nem indokolt.

    Válasz
  6. P.E.

    2017-04-08 at 07:24

    Én is a szerencsések táborába tartozok. Fél 2-kor a magzatvíz elfolyt,de fájások csak út közben jöttek. A legjobban a vizsgálat fájt,amikor felvettek szülőszobára. Brutális egy doktorNŐ volt. Eszméletlen tempóban gyorsultak a fájások és én a gázzal éltem is közben. Az picit ijesztő volt,mert olyan volt,mintha légszomjam lenne,de a szünetben szépen kifújtam. Nálunk fél 8-ra érkezett a baba és már akkor azt mondtam,hogy ez kibírható. Pedig tényleg alacsony a fájdalomküszöböm és a terhesség is elég terhes volt.

    Válasz
  7. Zsuzsi

    2017-04-08 at 07:35

    Oh de jó ezt olvasni 🙂 kb én is hasonlóan “viseltem” a terhességem. Imádtam minden percét és még a szülés elótti napon is dolgoztam, barátnőztem 🙂 egy pillanatig nem volt bennem se félelem, se idegesség, hogy lassan közeledik az időpont. a fájások nem jöttek, úgyhogy be kellett indítani.. aztán 3 és fél óra alatt megszületett a kisfiam mi den érzéstelítés nélkül. utána a szülésznő megkérdezte, hogy jöhet a következő? mondom természetesen 😀
    utana jött nekem a fekete leves, allergiás lettem a felszívó varratra. szerintem ez volt az egész terhesség, szülés legrosszabb pár hete, de az biztos, hogy mindent megér!

    Válasz
  8. Judit

    2017-04-11 at 07:21

    Sziasztok! Megönnyeztem az egész írást 🙂 40. héten orvosom 11 kor megvizsgált mit akarok babát 1 ujjnyira vagyok egy hete nyitva itt nem lesz ma még! Sírva hívtam férjem hazaakarok menni ( előzmények miatt befektettek). Nyugodjak meg jön látogatási időbe! 15 órakor szóltam fáj a hasam derekam azt mondták ez nem az! Mondom ok ők biztos tudják!15:45 zuhanyoztam csak fájt nővér bejött huu ez lehet baba! Fel szülőszoba, megvizsgált az ügyeletes ki az orvosa? Azonnal értesítsék 4,5 ujjnyira nyitva. 16:10 szülőágyra felfektettek 17:07 megérkezett a fogadott orvosom majd 17:21 kor megszületett az én Csodám! Apával együtt csináltuk végig egy hang és fájdalomcsillapító nélkül! Tudtam csodálatos találkozás lesz a vége! Mindenkinek ilyen szülést kívánok. Ja első baba 🙂

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.